Szelíd Magyarország

        Még néhány óra és véget ér a Teremtés hete. Nem tudom hány rendezvény valósult meg országszerte, de azt hiszem évről évre egyre többen szembesülnek a teremtésvédelem témakörével. A mi gyülekezetünk ebben az évben tette az első lépést ebbe az irányba. Mivel hiszem azt, hogy egy szép és tartalmas utazás kezdetén vagyunk, úgy gondoltam, már az első kezdő momentumokat is érdemes leírni, hogy később lehessen látni, hogyan is indultunk.
       A hét teremtésközpontú igehirdetéssel indult (itt hallható:  http://radio.sztaki.hu/node/get.php/011pr3995 a felvétel a hangszóró ikonra kattintva töltődik be) és egy kérdőívet is kiosztottunk, hogy felmérhessük az érdeklődés mértékét és irányát (a kérdőív szövege az "Apa kezdődik!" című bejegyzés végén olvasható). Csütörtökön aztán a bibliaórán kivételesen a Vad Magyarország című természetfilmet néztünk meg, amit beszélgetés követett. A film arra volt tökéletesen alkalmas, hogy mindenkit ráébresszen arra, milyen csodálatos világban élünk, s hogy szépségei nemcsak a világ egzotikus tájain, hanem közvetlen környezetünkben is körülvesznek bennünket. A bibliaóra végén felhangzó imádságok (talán nem vagyok túl indiszkrét ha elárulom) szokatlanul nagy hála és örömtartalmúak voltak:-) Közösen gondolkoztunk azon, miért is van az, hogy a keresztyénség ilyen lassan és megkésve reagál arra a globális fenyegetettségre, ami már mindennapjaink megszokott ritmusát és minőségét is veszélyezteti.
      A kérdés messzire vezetett bennünket, hiszen az egyház konzervatív alaptermészeténél fogva általában saját múltjából építkezik, sokszor évezredes reflexek alapján, márpedig az egyház és a természet viszonya a múltban számos oknál fogva feszültségekkel teli volt. Egész a bűneset leírásáig vissza lehet és talán kell is mennünk, hisz az első törés ott van leírva. A paradicsomi idill az ember hibájából egy pillanat alatt átkokkal sújtott, ellenséges szembenállássá változott. Belegondolni is félelmetes, hogy a bűnnel összefüggő átok nemcsak az embert sújtotta, hiszen a halál az erőszak a szenvedés korábban ismeretlen fogalmak voltak, így azt mondhatjuk, hogy az átok univerzálisan az egész világra kihatott, melyért az egyetlen felelős az ember. Az ember onnantól kezdve megtűrt személy a teremtett világban, melynek földje az izzadságos munkát is bogánccsal és kóróval viszonozza. Az ellenséges környezetet az ember ruhával, tűzzel, barlangba, majd városokba bújva tartja magától távol, de az betegség és korai halál formájában mindenhol utoléri. Kész csoda, hogy a hívő ember mégis kész megcsodálni mindazt ami körülveszi és a folyamatos küzdelem tűzszüneteiben "ellenfele arcában" is rácsodálkozik a Teremtés Urára.
     Az újszövetség világa sem a természettel megélt harmóniától volt hangos. Héber gyökereiben az előbb felvázolt feszültségekkel, görög forrásaiban pedig az idealizmus korabeli természet felfogásával volt terhelt. A korabeli "trendi" felfogás szerint minden ami körülvesz bennünket, csak ócska utánzata annak a tökéletes eredetinek, ami a szellemvilág elvontságában, az elérhetetlen fennségben létezik. A világ amúgy is épp összeomlóban volt, a Birodalommal együtt a világ végét is okkal vizionálták, sőt vágyva vágyták az első keresztyének, akik természetfelfogása aztán hosszú évszázadokra, évezredekre meghatározták az egyház világgal kapcsolatos viszonyát. Hogy még nehezebb legyen a helyes magatartás megtalálása, mindennek a tetejébe egy olyan pogány vallási környezet vette őket körül, akik talán épp valódi kijelentés híjján, a természetben megtalálható misztikus szépség és erő imádatát gyakorolta. Úgy tűnik beindult "az ellenségem barátja az én ellenségem" mentalitás, s a már az ószövetségi korban is sokat kárhoztatott "zöldellő ligetek" és "áldozó halmok" a bűn szinonímáivá váltak. A változást talán csak a szerzetes rendek szemlélődő és harmóniára törekvő világnézete hozta meg fokról fokra, amivel ha áttörést nem is hoztak, legalább egy alternatívának menedéket adtak falaik között. A jelen kérdéseit már nem lehet konzervatív módon lereagálni, eljött az ideje egy paradigmaváltásnak, a teológiában és a mindennapi gyakorlatban egyaránt.